The Dragon Princess - 5. rész

5. rész - Az álmunk

Körülbelül egy hét telhetett el, mióta megismertem Kudát. De még mindig furcsa volt, hogy velem lakik. Hisz nem is ismerem. A szimpátia viszont meg volt az első pillanattól. Ha összefoglalom az elmúlt heteket, akkor eddig elég unalmasan telt. Igaz volt pár izgalmasabb esemény, de ezeket leszámítva, nem valami érdekes az életem.

Mivel ma már péntek van, megbeszéltük a csajokkal, hogy elmegyünk bulizni. Nem igazán rajongtam az ötletért, de azt mondták sokan megyünk. Ezért arra gondoltam, ha nem fogom jól érezni magam, haza megyek. Még jó, hogy a városban megyünk szórakozni. Ugyan is van a helységben egy olyan utca ahol disco-k, klubok, bárok, kaszinók, játék termek és kocsmák váltogatják egymást. Szóval ez az utca a tinik és a fiatalok beteljesült álma. Én annyira nem mondanám magam bulizósnak, de az ígéretemet mindig betartom és ezt a barátaim ki is szokták használni. Van mikor bánom, van mikor nem. De abba is hagyom a felesleges locsogást.

Hamar eltelt a délután és már itt is volt az este. Gyors feltúrtam a szekrényemet, mivel kedves barátnőim ragaszkodtak ahhoz, hogy szoknyát vegyek fel. Ebből adódóan úgy döntöttem, egy fekete mintás ruha lesz az áldozatom, de nagyon kivágott volt. Ezért kerestem a szekrényben egy fekete fölsőt, ami a vállaimat szabadon hagyta, a kezemen meg a könyökömig ért az ujja. A ruhához felvettem egy térd cicanadrágot. Nem tudom hivatalosan mi a neve, de én így hívom. A lábamra egy fekete csinos magas sarkú szandált vettem fel. Hajamat kiengedve hagytam a hátamra és vállaimra lógni.

A sminkem ezüst és fekete színekben pompázott. Mivel nálam volt a gyülekező, szépen lassan mindenki megérkezett. Abbey, Akirával, Elza, Kai-jal, Dávid és Tommy meg egyedül jöttek. Mondjuk nem értem Megara miért nem jött a pasijával, hisz állandóan egymás nyakában lógnak. Mind a nappaliban várakoztak. Megmondom őszintén! Egyáltalán nincs semmi kedvem bulizni menni. De hát, ez van. Így jártam.

Fél óra telhetett el és már úton is voltunk. Kicsit furcsán éreztem magam, mert öt fiú és három lány volt a felállás. Előttem ment Abbey, Elza, Kai és Akira. Köztük és köztem Dávid és Tommy haladtak. Én leghátul kullogtam és figyeltem a társaságot.

- Várjunk csak! - gondoltam. - Hol van Kuda? - körbe néztem.

- Engem keresel? - bazsalyogva lépett mellém.

- Igen. - mosolyogtam. - Feltűnt, hogy eggyel kevesebben vagyunk.

- Értem. De ahogy látom nincs valami sok kedved bulizni. - átfogta a vállamat és közelebb húzott magához.

- Ez igaz. - és eltoltam magamtól. - Ne bizalmaskodj velem. Nem ismerlek és puszipajtások sem vagyunk.

- Rideg, vagy mint Alexander. Biztos, hogy nem az ő lánya vagy? - rá pillantottam nagy szemekkel.

- Rokonok vagyunk, de tudtommal Szoromon Melody és Winstar Dylen lánya vagyok. Te ismerted őket?

- Nem. - az arcát figyelve láttam valamit, ami nyugtalanított.
Nem feltételezem, hogy hazudik, mert nem ismerem, de valami nagyon nem tetszett. Gondolataimban elmerülve nem vettem észre, hogy a többiek megálltak. Ennek az eredménye az lett, hogy neki mentem Tommy-nak. Két tenyeremet a hátára helyeztem és úgy támaszkodtam meg. Ő hátra nézett és elmosolyodott. Én felnéztem rá és meg illetődve tekintettem a szemébe.

- Bo- bo- bocsánat. - dadogtam.

- Semmi baj. - fordult felém és átfogta a vállamat. - Gyere Anna! Megérkeztünk.
Körül néztem és meglepetten ismertem fel a környéket. A Fekete macska nevű bár előtt álltunk.

A lábaim nem akartak engedelmeskedni. Ott álltam a járda közepén, mint egy szerencsétlen. Már csak mi ketten voltunk az utcán. Tommy elindult befele. Utána kaptam és megfogtam a kezét. Ő felém fordult.

- N- ne, menjünk be! - dadogva mondtam.

- Miért? - elém állt és nagy szemekkel vizsgálta az arcomat.

- Nem akarok bulizni. Nem vágyom a tömegbe. - a járdát vizslatva válaszoltam.
Tommy közelebb lépett. Jobb kezével megfogta az államat és óvatosan felemelte a fejemet, hogy a szemembe tudjon nézni.

- Valami baj van? - aggódva érdeklődött.

- Üüm. - ráztam a fejemet.

- Jaj, te! - magához húzott és szorosan átölelt.
Nem tudom mi üthetett belém, hogy így viselkedem, de vágytam Tommy simogató szavaira és védelmező ölelésére. Be kell, valljam! Nagyon hiányzik ő is és a testvéreim is. Lassan három hónapja alig találkozom velük és még kevesebbet beszélgetünk. Ahogy itt álltunk a bár előtt boldog és egyben lehangolt voltam. Örültem annak, mert végre Tommy meg tudta valósítani az álmát. Ami mégis szomorúvá tett, azaz hogy ebből az egészből kihagyott. Pedig régen együtt találtuk ki a bár ötletét, amit végig támogattam és anevét is én találtam ki. Most meg itt vagyunk a megvalósult álmunk előtt, amihez végül is semmi közöm.

- Ne haragudj, hogy nem mondtam el, de meglepetésnek szántam. - magyarázta egyre szorosabban ölelve.

- Nem haragszom. - suttogtam a fülébe.

- Hiányoztál! - bújt a nyakamhoz.

- Te is nekem. - mosolyogtam. - Mivel eltitkoltad előlem a Fekete macskát, ezért a büntetésed, egy teljes napot velem kell töltened. - néztem a barna szemébe komolyságot erőltetve magamra, de a végén bele vigyorogtam.
Tommy elmosolyodott. Jobb kezével megsimogatta az arcomat.

- Akár az egész életemet veled tölteném. - homlokát a homlokomhoz támasztotta.
Erre a kijelentésre a szívem elkezdett hevesen kalimpálni és elvörösödtem. Két tenyeremet a mellkasának támasztottam és eltoltam magamtól. Ő értetlen arckifejezéssel állt előttem.

- Ideje nekünk is bemenni. Kíváncsi vagyok a bár belsejére. - enyhén mosolyra húzott szájjal magyaráztam.
Megfogta a kezemet és bementünk az épületbe. A látvány, ami fogadott kellemes volt. Megpróbálom elmesélni hogyan néz ki belülről a Fekete macska nevű bár. A hátam mögött egy teljesen üveges ajtó volt hatalmas ablakokkal a két oldalán. Ezen a bár logóját lehetett látni. A jobbomon volt az "L" alakú pult, bárszékekkel. A pulttól kb 3 méterrel volt egy vonalban három oszlop. Ezek után volt egy nagyobb rész ahol játékok voltak. Csocsó, biliárdasztal és egy dárc az ajtóhoz közel ami az udvarra vitt ki. Majd "U" alakú padok asztallal. De inkább bokszoknak mondanám. Négy ilyen volt egymás mellett. Ezután kerek asztalok helyezkedtek el székekkel a pulttal szemben. Így körbe is értünk. Ja! Amit még elfelejtettem. A pult rövidebbik oldalánál ahol a falhoz kapcsolódik, ott volt egy-egy bejárat mind két oldalán. Gondolom ami a pulton belül volt, az lehet a raktár. A másik meg a mosdók bejárata. A falak fehérek voltak és olyan 1,5 méteres magasságig fa burkolat díszítette.

A kis csapat rögtön betámadta a biliárd asztalt. A fiúkat a pultnál állva egy csinos csaj szolgálta ki. Nagyon sokan voltak. Kikerekedett szemekkel nézelődtem. Csodálkozva esett le, hogy már most milyen híres. Szólt a zene. A vendégek iszogattak, táncoltak és játszottak. Tommy elment hozni valami piát, én meg oda mentem a csajokhoz. Telt múlt az idő. Sorra hozták az újabb köröket és közben hol csocsóztunk, hol pedig biliárdoztunk. Most épp darcoztunk. Nem akarok dicsekedni, de Kudát és Dávidot simán legyőztem. Ismét még egy kör rövidet hoztak. Lehörpintettük. Már úgy csúszott mint a víz. Mondjuk én kicsit cseles voltam, mert nem mindig ittam meg és mikor én vettem a piát akkor üdítőt ittam. Elkezdünk biliárdozni. Ez az egyik kedvenc játékom. Dáviddal voltam párban Kuda és Akira ellen. Elza és Abbey táncoltak, Kai és Tommy meg a pultnál beszélgettek egy, egy sört iszogatva. Jó volt a hangulat és éreztem, hogy elég jó állapotba kerültem. Enyhén szólva spicces voltam. Körülbelül 20 perc telhetett el, mikor én kerültem ismét sorra. Már csak a fekete golyót kellett elrakni, hogy mi nyerjünk. Szuggerálni kezdtem. Kigondoltam a stratégiát és lőttem.

- Ez az! - fel kiáltott Dávid.

- Jók voltunk. - mondtam és a nyakát átfogva megcsókoltam.
Ő viszonozta. Átfogta a derekamat és közelebb húzott magához. A csókja érzéki és lágy volt. A térdeim is bele remegtek annyira, hú. Na, a lényeg az, nagyon is tud csókolni. Mikor észhez tértem, hátrébb léptem és mindkét kezemet a szám elé tettem. - Úr isten! Mit csinálok? - tettem fel magamban a kérdést Dávidot mustrálva.

- Ne haragudj! - fogtam a táskámat és kirohantam a bárból.

Jobbra fordultam és szapora léptekkel elindultam. - Mi a franc ütött belém? Nem vagyok normális! - mondtam magamnak.
Sokáig osztottam az észt, de végül megálltam a járda közepén és felnéztem a csillagos égboltra.

Vettem egy mély lélegzetet és vissza fordultam. Végül arra a döntésre jutottam, hogy beszélnem kell Dáviddal. Még ezen gondolkodtam, bele futottam egy fura bandába, akik nem akartak tovább engedni.

- Mit keres ilyen későn az utcákon egy ilyen csinos csaj? - kérdezte valamelyik.

- Mi van szépségem? Eltévedtél? - csillogó szemekkel kérdezte a másik.

- Nyugodj le golyó fejű. Csak engedj tovább és nem esik bántódásod. - nyugodt hangnemben válaszoltam. Bár megválogathattam volna a szavaimat. Mégis csak egyedül vagyok és lány.

- He. - lepődött meg. - Halljátok, srácok? Milyen magabiztos a kis cicus. - röhögött az előttem álló magas srác.

- Játszadozzunk vele egy kicsit. - vigyorgott a vörös hajú.

Legalábbis azt hiszem olyan színű volt a haja. Ilyen állapotban és sötétben minden más. Felvettem a védekező pozíciómat és figyeltem az emberek mozdulatait. A kör egyre kisebb volt, aminek a közepén álltam. Hátulról jött az első támadó. Milyen alattomos húzás. Megfordultam és ököllel behúztam neki egyet. Aztán jött a többi és így tovább. Egyet, kettőt simán levertem, de túl sokan voltak. - A francba. - gondoltam. - Sokan vannak. Ennyivel nem birok puszta kézzel. - ütöttem, rúgtam tovább a közeledőket. Mikor már minden veszni látszott, egy motor búgása szökött a hallójáratomba. Mindenki a hang irányába fordult, engem meg a falhoz szorítottak. Nem tudom, hogy mázlim van vagy még csak most kerültem még nagyobb slamasztikába. A motor megállt. Hallottam, hogy beszéltek a jövevénnyel, de nem láttam semmit és a társalgást sem értettem. Most, hogy a falhoz voltam szorítva, kezdtem érezni az alkohol múlásának a hatását. Kicsit szédültem, de a levegőtől és a mozgástól kezdtem még jobban kijózanodni. Végre volt mozgási lehetőségem. Fogtam magam és térdhajlaton rúgtam az előttem állót. Ő össze esett és felkiáltott.

- Te rohadt ribanc! - mondta az egyik és pofon ütött.
Én viszonoztam, csak épp egy jobb egyenessel. Úgy égett az arcom, hogy azt hittem meg fog gyulladni. Hirtelen eltűntek előlem az emberek. Gyorsan össze szedtem magam és futni kezdtem. De abban a pillanatban megjelent előttem valaki és sikerült neki mennem. Végül megint a falnak estem. Szinte már minden porcikám fájt és fogadni mertem volna, hogy kék, lila, zöld foltos vagyok mindenhol. Amennyire tudtam felegyenesedtem és magabiztosan belenéztem az előttem álló szemébe. Egy darabig csak néztük egymást. Tetőtől talpig végig mért.

- Ti ostoba barmok! - mondta a srác karba tett kézzel és a többiek felé fordult. - Képesek vagytok egy lányt bántani? -

- De főnök! Ő tette ezt a társainkkal! - kezdett bele a golyó fejű.

- Ha, ha, ha. - felnevetett. - Szégyen, hogy a Red Dragon tagjait így elintézi egy kislány! - komor és rideg tekintettel nézet végig a társain.
Ettől a nézéstől még a hideg is kirázott. Dejavue érzésem támadt. Mintha ismerném valahonnan ezt a srácot. A falnak támaszkodva bámultam a srác széles hátát. Fekete bőr dzsekit viselt vörös sárkány mintával díszítve. Gondolkodni kezdtem. - Valahol már láttam ezt a szimbólumot. - motyogtam magamban. Majd hirtelen beugrott. A kék mappában amit a bácsikámtól kaptam, abban olvastam a Red Dragon bandáról. Ha jól emlékszem, ők az egyik banda a négy közül a városban, de most nem ugrik be melyik város részt uralják. Végig pásztáztam a körülöttem lévőket. Látszott rajtuk, hogy tisztelik és félik a főnöküket. Észre vettem a balomon, hogy szabad az út. Elkezdtem óvatosan a kiút felé araszolni, de valaki kést fogott a torkomhoz. - Na, most már nincs menekvés! Itt fogok meghalni! - gondoltam. Hirtelen az a bőr dzsekis srác megfogta a társa kezét és egy mozdulattal kicsavarta belőle a kést.

- Nem az előbb mondtam el, hogy nem bánthatjátok ezt a lányt?- villogó szemekkel nézett a késes srácra.

- Miért? Ki ez a kis cafka, hogy nem lehet megleckéztetni? - hallottam egy dörmögő hangot valahonnan a tömegből.

- Kik vagytok ti, hogy a főnökötök beszámolóval tartozzon nektek? - rideg tekintettel és lekezelően mondta a társainak.

- Akkor is meg kell leckéztetni ezt a kis ribancot! - vicsorogva magyarázta az a srác akit térdhajlaton rúgtam.

- Ostoba barmok! - rivallt rájuk. - Banda háborút akartok kirobbantani?
Síri csend lett. A bőrdzsekis srác végig szemlélte a tömeget. A banda még mindig a véremet akarta ontani. Nem értem a férfi neműeket. Csak azért akarnak darabokra szedni, mert önvédelemből néhányat megvertem? Ennek nincs semmi értelme. Hisz ők jóval többen vannak mint én. Na, jó! Ők sokkal bénábban verekednek mint én, de akkor is férfiből vannak és erősebbek mint egy lány. A vezérük oda lépet elém. Megfogta a csuklómat és maga mellé húzott. Elindultunk a motor felé.

- Szóval ő lesz az új szajhád? - hallottam az egyik srác hangját.
Nekem sem kellett több. Kiszabadítottam a csuklómat és lendületből oldalba rúgtam.

- Nem vagyok se szajha sem pedig ribanc, te rohadt buzi! - üvöltöttem vicsorogva torkom szakadtából.
A szemeim vérben forogtak a dühtől. Forrt bennem az agresszivitás. Szét akartam verni a fejét a betonon. Simán meg is tettem volna, ha nem fog le a banda vezér. Őrjöngtem, kapálóztam, mint egy csapdába esett vadló. Éreztem a mögöttem lévő srác szuszogását a fülemnél.

- Nyugodj le „Tündér virágszál”. - suttogta a fülembe lágyan.
Ezeket a szavakat hallva, ledermedtem. Apa jutott az eszembe. Egy másodperc alatt váltottam át az őrjöngő fenevadból egy megsebzett védtelen állattá. A sírás határára kerültem ismét. Még én magam sem akartam elhinni, hogy két nyavalyás szó ennyire legyengítsen. Ezután kaptam egy bukó sisakot és egy bőr dzsekit, amit fel kellett vennem. Maga elé ültetett a srác és elindultunk. Egészen addig az utcáig vitt ahol laktam. Leszálltunk a motorról. Vissza adtam a kapott holmikat. Ő elrakta.

- Köszönök mindent! - néztem a srácot.

- Ne köszönj semmit! Csak mázlid volt, hogy épp arra jártam. - rideg és érzelem mentesen magyarázta.

- Értem. - lehajtott fejjel mondtam.

- Jobban is vigyázhatnál magadra Winstar Anna! Sok ellensége van a szüleidnek. - nézett a barna szemével a szemembe.

A mondat hallatán ledermedtem. Kikerekedett szemekkel bámultam a motoron ülő srácot. Ő felvette a sisakot és elhajtott.